9. Rész Zayn

...az utóbbi napokban már teljesen meg is feledkeztem róla, egészen addig, amíg egy délután, két óra tájban nem csöngettek.
Nem számítottam rá, hogy valaki meglátogat, úgyhogy csak az otthoni melegítőmben indultam ajtót nyitni. Louival találtam szemben magam.
-Szia!-köszöntem meglepetten.
-Helló! Nem zavarok?-kérdezte kissé bizonytalan arckifejezéssel.
-Nem, gyere csak be-válaszoltam. Fogalmam nem volt, miért jött, és kissé kényelmetlenül éreztem magam.
-Ari lett a kutyusod-mondta, hogy megtörje a csendet, miközben a nappali felé sétáltunk.
-Igen, jót tett neki a fürdés-mondtam egy halvány mosolyt erőltetve az arcomra.-Foglalj helyet! Kérsz valamit inni?-kérdeztem.
-Öhm, egy pohár vizet elfogadnék-válaszolta, úgyhogy elindultam a konyha felé. Még mindig nem volt tippem miért jött. De valamiért rettentő feszültnek éreztem. És olyan határozatlannak.
-Itt van-tettem le a vizet Lou elé az asztalra.
-Köszi-mondta, és ivott egy kortyot, közben Janka felugrott mellé a kanapéra.-Van már neve a kutyusnak?-kérdezte, kicsit úgy tűnt, hogy időhúzás céljából.
-Igen, Jankának neveztem el.
-Aranyos név. Illik rá-mondta.
Megsimogatta Janka buksiját, és közben kínos csönd lett.
-És tulajdonképpen miért jöttél?-törtem meg végül hallgatásunkat.
Rám nézett, majd vissza a kutyusra. Látszott rajta, hogy nerősen gondolkodik, próbálja megfogalmazni mondanivalóját.
-Nem beszélgethetnénk előtte egy kicsit másról?-kérdezte, és reménykedve rám nézett.
-Ha szeretnéd-egyeztem bele.
-Köszi-mondta.
-És miről beszéljünk?-kérdeztem. Érzékelhetően kezdett oldódni a feszültség.
-Nem tudom. Mesélhetnél kicsit a balettról, például.
-Oké-mentem bele mostmár őszintén mosolyogva.
-Milyen szerepeid voltak eddig?-kezdett kérdezgetni.
-Hát legelőször Spanyol táncos voltam a Bűvészinasban, aztán Nyári zápor a Négy évszakban, utánna volt a Pinokkió, abban a tesómmal együtt bohócok voltunk...
-A tesód is balettozik-szakított félbe.
-Már nem, csak pár évet járt.
-Mondd csak tovább, bocsi, nem akartalak megszakítani.
-A Pinokkió után Virágtündér voltam a Szépség és szörnyetegben-folytattam, Lou végig elgondolkodó arcott vágott.-, utána a Kis Hableány testvére -természetesen- a Kis Hableány I. és II.-ben, majd Geneviev a 12 táncoló hercegnőben...
-Ő a főszereplő, nem?-kérdezte.
-Igen-mosolyodtam el.
-Akkor biztos nagyon ügyes lehetsz-mondta.-És hogy-hogy idejöttél Londonba?
-A Magyarországi életem nem volt a legboldogabb, Londont pedig kis korom óta imádom.-kezdtem a válaszhoz.-És mivel tudok angolul, itt is van Balettintézet, ahova szerencsére fel is vettek, gondoltam, miért ne?
-Értem-felelte.-És szeretsz itt lakni?
-Igen, eddig nagyon tetszik-válaszoltam.
-És mikor kezdesz a balettsuliba?
-Szeptemberben.
-Ha balettozol, akkor van neked is olyan balettcipőd, amivel a lábujjaidon tudsz állni?-kérdezte érdeklődve.
-Igen, spicc cipőnek hívják-mosolyogtam.
-Megmutatod?
-Ha érdekel, természetesen. Gyere!-és bevezettem a 'balett termembe'. Megmutattam neki a spiccipőm, és elmagyaráztam, hogy kell rajta állni. De a vége felé láttam rajta, hogy már nem nagyon figyel, és valamibe mindjárt belekezd, úgyhogy elhallgattam.
-Elmondhatom most, hogy miért jöttem, vagy majd később, és mesélsz még most a balettról?-kérdezte.
-Mondd nyugodtan-lett újra feszült a hangulat.

Lou szemszöge

Végre kitaláltam, mit mondjak, hogy ne bukjak le, de közelebb kerüljek a célomhoz:
-Niallék miatt átjöttél, és utána leültünk a nappaliba-kezdtem lassan-láttam, hogy Zaynnel összenéztél, és bólintottál.-Ügyesen kihagytam azt a részt, hogy Zayn felém bólintott.-Ugye nem azért volt, mert van köztetek valami?-fejeztem be a kérdésem.
-Nem, dehogy is.-felelte, és őszintének tűnt.
-Akkor jó.-mondtam.- Semmi bajom nincs veled, -sőt! tettem házzá magamban,-csak ott van Perrie.
-Értelek-mondta Sára.
Egy darabig még fürkésztük egymás tekintetét, majd megkértem hogy folytassa a 'mesélést' ahol abbahagyta.
Én pedig kissé megnyugodtam, de így még nyugtalanabb lettem. És kezdtem reménykedni, hogy a szemem nem csalt.