25. Rész 1D nnyomozóiroda

-Várjunk! De egyáltalán hol van Niall?-kérdezte Jesy.
-Wendy, fuss fel, nézd meg a szobájában!-mondta Perrie.
-Oké. De nem baj, ha itt hagylak benneteket?-torpant meg, miközben ránk nézett.
-Nem, menjél csak, beszéljétek meg ti is a dolgaitokat!-bíztattam. Ránk nézett mégegyszer, majd fölment.
-Na, akkor így minden ok?-kérdezte Harry.
-Úgy tűnik-mosolygott Lou.-Köszönjük, Hazza!
-Igen, köszi!-mondta egyszerre mindenki.
-Feltörök egy-két postafiókot, és még meg is köszönik! Ez tetszik!-nevetett Hazz.
-Na de komolyan, te békítettél ki mindenkit, a módszerektől most eltekintünk, úgyhogy köszi!-mondta Nikky.
-Nincs meg! Átnéztem az egész felső szintet!-szalad le sírva fakadva Wendy.
-Hívtad?-kérdezi Jesy aggódva.
-Csak párszázszor-szipogja Wendy.
-Na akkor nyomás megkeresni.-mondja Zayn, és beosztja, ki marad a házban, és ki merre megy a közeli utcákon, majd mindenki elindul a megadott irányba.
Miután már lejártuk a lábunkat, de még nem adtuk fel a keresgélést, Niall végre felvette Lounak a telefont.
-Niall! Na végre! Téged keres mindenki! Hova tűntél? Jól vagy?-hadarta Loui.-Milyen bo...? Mit kerestél te ott?!-nézett Louis értetlenül.-Miii?! Nem értem, légyszí előröl, és lassan!...Áá! Huh! És hány füzet lett tele?-itt már kezdtem teljességgel nem érteni a dolgokat.-Uhh, az nem semmi...És Niall, hol vagy most?...Miii?! Otthon hagytam?!...És ez másnak is feltűnt?! Na már mindegy, azonnal indulunk... Igen? Hmm, jó, legyen ahogy szeretnéd. De Sára hallotta a beszélgetést, nem baj?....Jó oké, akkor megyünk. Vigyázz magadra, szia!
-Mi van Niallal?-szögeztem neki BooBearnak azonnal a kérdést.
-Hát elég érdekes egy sztori. Útközben majd elmondom, de most nyomás haza, és ne szólj senkinek, hogy meg van Niall.-felelte.
-Mi van?! Miért megyünk haza, és miért ne szóljunk senkinek sem?-ez még mindig magas.
-Azért ne, mert Niall megkért rá, és mindjárt mindent megértesz.
-Oké-néztem rá várakozó tekintettel.
-Na szóval a közös házban hagytam a lakáskulcsunkat, ezt Niall korábban már észrevette, és mielőtt lelépett volna, felszaladt érte a szobámba. Utána pedig egy papírboltba ment-itt ilyen mi-a-francot-csinált-ott tekintettel nézhettem, mert Lou elmosolyodott rajta, de folytatta.-Pár füzetet és tollat vett, hogy leírjon mindent, ami a fejében volt, és rájöjjön, hol rontotta el, mit csinált rosszul, és hogy hozhatná helyre. Na és amíg keresgéltünk, másfél füzet betellt.
-Uhh. Kezdem megérteni. És akkor ezek szerint most nálunk van-jelentettem ki, inkább, minthogy kérdeztem volna.
-Pontosan-erősített meg Loui.-Ugye nem fogsz rá berágni?-kérdezte félve.
-Nem, ez eszembe sem jutott-nyugtattam meg.-De miért nem akarja, hogy szóljunk a többieknek? Szegények meddig rohangáljanak még föl alá?
-Ezt nem tudom. Gondolom át szeretne gondolni még egyszer mindent. De már mingyárt otthon vagyunk, ennyit még kibírnak.

Mikor megérkeztünk, egymás után Niall nyakába borultunk. Majd félősen rám nézett:
-Ne haragudj, hogy elloptam a kulcsotokat, és csak úgy besétáltam hozzátok, de nem volt más ötletem, hova mehetnék, és...
-Nyugi, semmi baj! Teljesen megértelek, és ha szükség van rá, gyere nyugodtan máskor is. Biztos jól elvoltál Jankával is-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Úr Isten! Janka!
-Mi van vele?-néztem rá ijedten.
-Nem tudom hol van! Szerintem amikor bejöttem, kiszökött! Hogy lehetek ilyen hülye!-mondta, miközben hívta a többieket.-Hello srácok, egyben vagyok, ha ideértek elmondok mindent, de most folytatjuk a keresést, csak mást, és máshol keresünk!

24. Rész Átmentünk...

-Oké, menjünk, de elárulnád végre, mi a baj?-lérdezte, miközben elkezdünk öltözni.
-Már nincs más választásom, ugye?-kérdeztem reményt vesztve, majd útközben elmeséltem neki mindent.
-Uhh, ez tényleg elég durva-nézett nagyot..És most mit akarsz nekik mondani?
-Hát valahogy tudatni kéne velük, hogy ez tökéletesen hülyeség.
-És hogyan?
-Na látod, ez jó kérdés-álltunk meg az ajtó előtt.
-Akkor improvizálunk?-nézett rám, majd becsöngetett.
-Úgy tűnik-nevettem el magam.
Az ajtót Liam nyitotta ki, aki rögtön a nyakunkba borult.
-Loui, ez lehet hogy kislányos lesz, de hiányoztál!-nézett rám.
-Te is,
-Békülni jöttetek?-nézett ránk.
-Valami olyasmit terveztünk-szólalt meg Sára.
-Örülök neki! Talán most nem lesz olyan nehéz dolgotok. Gyertek beljebb!-invitált be tulajdonképpen a saját házamba.
Ahogy beértünk, mindenki a nappaliban ücsörgött. Wendy pityergett, Harry kérdőn nézett rá, a többiek pedig mind őket figyelték.
-Helló! Megzavartunk valamit?-kérdeztem félénken.
-Nem, pont jókor jöttetek-jelentette ki Harry, majd jelentőségteljesen Wendyre nézett, aki lehajtotta a fejét,, és tovább sírt. Mindenki ránk nézett, majd vissza az említettekre, de senki nem köszönt. Liam az egyik kanapén két üres helyre mutatott, majd helyetfoglaltunk. Csendben egymásranéztünk Sárával, majd nyomtam egy puszit a feje búbjára.
-Nem akarjátok őket is beavatni a helyzetbe?-kérdezte csendesen Niall.
-De, persze-fogott hozzá Hazza.-Szóval elég illetlenül, de nagy nehezen, párszáz jelszó feltörése után sikerült belenéznem az e-mailjeitekbe...-erre mindenki ráemelte rezzenéstelenül a tekintetét.-És hát nem szép dolgokat olvastam, de nem a ti részetekről-nézett ránk Harry.-Sőt. És igen, bármilyen csúnya dolgot tettem, most elmondtam, hogy mindenki tudja, ki a hibás.-fordult vissza Wendy felé.-És most tartok a kis beszámolóm végénél. Gondolom, ti tudtok mindent-szólt hozzánk.
Én döbbenten néztem magam elé, majd lassan bólintottam.
-Ne haragudjatok rám.... tudom, ez szinte lehetetlen... egyszerűen nem tudom mi ütött belém.-szólalt meg végül Wendy.-Talán azt hittem, hogy így tökéletes a mi kis családunk, bár eleinte Sára szimpatikus volt, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy közénk tartozzon.
Aztán volt olyan gondolatom is, hogy csak egy fan, aki ki akarja használni Louit, és talán kicsit féltettem is ezért Lout.
És eközben teljesen rátelepedtem Niallre, lélegzetvételnyi szabadságot sem adva neki. Féltem, hogy ő is ilyen "hülyeséget" csinál, csak érdekesen sikeredett kifejeznem.
De Harry ráébresztett szörnyű tetteimre, és mélységesen megbántam mindent, és szörnyen utálom magam. Ezek után van még, aki hajlandó velem szóbaállni?-fejezte be ezzel a kérdéssel 'barátnőnk.'
Majd ismét mély hallgatás következett.
Volt miért haragudnom rá, de úgy gondoltam, ha a barátnőmet hajlandó elfogadni, meg tudok neki bocsájtani. Ezt végül szóvá is tettem:
-Részemről el van felejtve minden, amennyiben a viszonyunkat, és minket elfogadsz. De tudd, hogy elég sok megbánnivalód van, de azokkal számolj el te.
-Köszönöm Lou!-nézett rám hálásan.-És te, Sára?
-Én is csatlakozom Louishoz.
-Köszönöm! Hihetetlen jó emberek vagytok!-hálálkodott.
-Hát akkor ez is megoldódott-jelentette ki Zayn kissé unottan, de egy pici mosoly megjelent az arcán.
-Várjatok-szólalt meg halkan Sára.-Mi van Niallel?

23. Rész Most már elég!

Louis szemszöge

-De azért elmondod, mi volt a baj?-kérdezte Sára kicsit később.
-Nem, ne haragudj, de ezt nem mondhatom el-válaszoltam. Hogy is tenném? Ez már túl ment minden határon.
-Nem mondHATOD, vagy nem monDOD?-hangsúlyozta a szavak végét.
-Nem monDOM-húztam félre a számat. Egyszerűen ezzel nem akarom idegesíteni.
-Értem. És azt tudhatom, hogy miért nem?
-Uhh-miért nem elég az, hogy nem...?-Mert ezt már nagyon nem kellett volna, és nem szeretném, hogy te is lásd.-válaszoltam végül.
Ez a levél már tényleg mindennek a teteje volt...

,,Kedves" Louis!

Már ennyire hülyének is nézel minket? Mindannyian ismerünk, hogy ezek után nem fogalmaznál ilyen szerényen... Nézz magadra! Saját lényedet hazudtolod meg miatta!  Legalább vállalnád fel, hogy hirtelen haragú típus vagy, minthogy az állítólagos barátnőd írjon helyetted üzit!!
Jaj, ne haragudj! Gondolhattam volna, hogy már ebbe sincs beleszólásod! Az SMS-eidet is ő fogadja? Vagy a telefonodat is ő veszi fel?
Loui, nézz magadra! Teljesen rád telepedett!  Az egyetlen célja veled az, hogy az 1D-t tönkretegye!
Még nem késő észhez térned! Mi itthon várunk rád, és megbocsájtunk neked! Még mindent rendbe hozhatsz, ha nem hagyod magad, és kiállsz az igazadért vele szemben!

Puszi!

Na, szóval ebből lett elegem, és rohantam volna át beverni a képüket...
-Oké, te tudod-mondta olyan majd-később-úgyis-kiszedem-belőled hangsúllyal.-De Wendyről van szó, ugye?
-Igen-feleltem vonakodva.
-És nagy körvonalakban sem árulsz el róla semmit?-faggatózott tovább.
-Hmm. Hát megint megvádolt egy teljesen lehetetlenséggel...-kezdtem akaratom ellenére megadni magam.
-Apa mindig azt mondta, hogy mindenki a saját hibáival vádolja meg a másikat...-mondta lassan.
-Ebben lehet valami-gondolkodtam el rajta.-Mindenesetre már rohadtul utálom ezt az egész veszekedést.-Ekkor hirtelen még az előzőről eszembe jutott valami.-Gyere picit! Ki akarok próbálni valamit. Felhívom Niallt-rejtett számon-, te csak figyelj,  jó?
-Jó, de ugye nem akarsz valami hülyeséget csinálni?
-Úgy ismersz?-néztem rá ártatlanul.
-Hát, igen-válaszolta, erre mindketten elkezdtünk nevetni. Majd megnyomtam a hívás gombot...

-Hallo, ez Niall Horan telefonja, ha ön egy elvetemült fan, kérem felejtse el ezt a számot, ha pedig üzleti ügyben telefonál, kérem hívjon később, Niall épp nem ér rá-szólt bele a telefonba ki más, mint Wendy. Kinyomtam.
-És már megint igazad lett-néztem szerelmemre, és kényszeredetten el kezdtem nevetni.-Gyere, átmegyünk hozzájuk. Most már tényleg beszélnem kell velük.

22. Rész London Eye

-Mit szólnál hozzá, ha ma megnéznénk a London Eye-t?-állt elő az ötlettel Loui reggeli után.
-Jaj, az nagyon jó lenne!-csillant föl a szemem. Nem tudom, hogy meséltem-e neki, vagy csak egy spontán ötlet volt, de imádom a London Eye-t.
-Na akkor ezt megbeszéltük-jelentette ki.
-De várj egy picit, Lou! Tudod, hogy nem mehetünk!
-Nem érdekel! Én szeretlek annyira, hogy felvállaljam a kapcsolatunkat!
-Az lehet, és persze én is, de még akkor is várni kellene. Először béküljetek ki legalább!-kértem.
Ezen elgondolkodott, majd megszólalt:
-Pont azért fogunk odamenni. A veszekedés miatt.
-Na, azt meg pláne nem!-tiltakoztam.-Inkább akkor itthon maradunk a csinos kis popónkon!
-A-a! Elmegyünk! Láttam rajtad, hogy te is szeretnéd!-ellenkezett ő is.
-Igen, mert a London Eye-t szeretem, de nem csinálunk még nagyobb balhét!
-Mert ezzel miért csinálnánk?
-Így azt hinnék, hogy csak nekik akarod bebizonyítani.-Tekintetéből láttam, hogy ezt a vitát most kellene befejezni.-Na jó, Loui, én nem veszekszem veled, és nem megyek sehova.-mondtam határozottan.
Erre kissé csalódottan elvonult. Lehet, hogy megsértődött? Na, ügyi vagyok...Most vajon utána menjek, vagy várjam meg, amíg megnyugszik? Nem tudoooom!
Úgy döntöttem, először készítek limonádét, akkor egy kis ideje is lesz, de ez nem is tart sokáig.
Így hát mikor végeztem, két pohárral a kezembe néztem be a szobába. Louis az ágyon ült, a telefonját nyomkodta.
-Kérsz limonádét?-kérdeztem félénken.
-Nem-válaszolt röviden, és feszülten nézte tovább a mobilját.
-Rám haragszol, vagy van valami más is?-kérdezősködtem.
Kis halgatás után megkaptam a feleletet:-Is-is.
-Hajlandó vagy két szónál hosszabb mondatokat is mondani?
-Most el kell mennem-rohant ki dühösen az ajtón, én meg kis fáziskéséssel utána.
Ahogy kiértem, még ott állt az ajtóban, és a fejét szorította.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Majd. De most ráncigálj vissza a házba, mert különben egy pár ember nem jár jól...
Odaszaladtam hozzá, és óvatosan bekísértem a házba. Leültettem, majd a kezébe nyomtam egy pohár vizet. El nem tudtam képzelni, mi a baja, úgyhogy nagyon ideges voltam.
-Nagyon megijesztettelek?-kérdezte, miután összeszedte magát.
-Hát eléggé-vallottam be.
-Ne haragudj, csak tudod ki felbosszantott, kicsit jobban a kelleténél. És ne Voldemortra gondolj!-próbálta oldani a feszültséget.-És bocsánat hogy olyan rondán viselkedtem veled, mint mindig, teljesen igazad volt.
-Oké, semmi, de legközelebb ne hozd rám ennyire a frászt!
-Rendben, és még egyszer bocsi!

21. Rész Válasz

Mikor fölébrettem Lou mellettem ült az ágyban, és a telefonját nyomkodta.
-Jó reggelt!-mondtam álmosan.
-Helló! Ugye nem én ébresztettelek fel?
-Nem-nyugtattam meg.-Mi a baj?-kérdeztem gondterehelt arcát látva.
-A tegnapin agyalok.-válaszolt.
Úú tényleg... Hát igen, szelektív memória forever... de most eszembe jutott minden.
-És mire jutottál? Ugye nem írtál vissza semmi bántó üzit?-kérdeztem reménykedve.
-Hát üzit azt írtam, de talán nem sértőt-mondta.
-Bizti? Nem szeretném, ha még jobban összevesznétek miattam.
-Bizti. De csak is miattad fogalmaztam szépen. Nem egyszer töröltem ki, és írtam újra a levelet. De mindig rád néztem ahogy alszol, és valahogy nem tudtam rondát írni nekik.
Erre elmosolyodtam, és odabújtam hozzá.
-Szeretnéd elolvasni?-kérdezte.
-Ha megmutatod-mondtam.
-Gyere, itt van-nyitotta meg a levelezőprogramot.

Kedves Mindenki!
Először is szeretnék mindannyiótoktól még egyszer, és még százszor bocsánatot kérni Eleanor és a többi baromságom miatt!
Kedves Niall, Harry, Perrie, Jesy! Veletek talán nem volt komoly vitám, de szeretném nektek is az elnézéseteket kérni!
Kedves Zayn! Nagyon szépen köszönöm, hogy kiálltál mellettem! Nem is tudod, mennyire jól esett! Remélem, a többiekkel már tisztáztátok a dolgot.
Kedves Liam és Nikky! Hát amit rátok/nektek mondtam, azt nem tudom, el lehet-e felejteni. Veletek az ég világon semmi bajom, csak El, és már ki tudja, még mi miatt ideges voltam. És Liam igazad volt, tényleg elcsesztem Niky szülinapját...Kérlek szóljatok, ha van rá bármi mód, hogy helyre tudjam hozni vétkeim!
És végül kedves Wendy! Természetesen tőled is szeretnék bocsánatot kérni, DE: Sárának küldhetsz bármilyen üzenetet, mondhatsz rá/neki bármit, én akkor is szeretni fogom! És az egész leveled egy nagy baromság! 
ÉN választottam őt, ÉN hagytalak ott benneteket, ÉN nem akartam próbára menni....
Jobb lenne, ha beletörődnél, vagy vele megyek vissza, vagy sehogy! Vagy így, vagy úgy, de kitartok mellette!
Puszi!
Louis 

u.i.: Lehet, hogy kissé meglepő ez a hangnem TŐLEM, EZEK UTÁN, de Sára itt alszik mellettem, és nem tudtam így rondákat írni. Illetve küldeni.... Nem egyszer töröltem ki az egész levelet...
A próbákra be fogok járni, de a beszélőviszonyunk rajtatok múlik.

-Louii-szipogtam. Igen, kissé elérzékenyültem. -Ha ezek után sem békültök ki, akkor nem tudom mikor!-mondtam, és megöleltem.-És köszönöm!
-Hát remélem igazad lesz. És nem kell megköszönnöd! Ez részemről a legalapvetőbb dolog!