-Várjunk! De egyáltalán hol van Niall?-kérdezte Jesy.
-Wendy, fuss fel, nézd meg a szobájában!-mondta Perrie.
-Oké. De nem baj, ha itt hagylak benneteket?-torpant meg, miközben ránk nézett.
-Nem, menjél csak, beszéljétek meg ti is a dolgaitokat!-bíztattam. Ránk nézett mégegyszer, majd fölment.
-Na, akkor így minden ok?-kérdezte Harry.
-Úgy tűnik-mosolygott Lou.-Köszönjük, Hazza!
-Igen, köszi!-mondta egyszerre mindenki.
-Feltörök egy-két postafiókot, és még meg is köszönik! Ez tetszik!-nevetett Hazz.
-Na de komolyan, te békítettél ki mindenkit, a módszerektől most eltekintünk, úgyhogy köszi!-mondta Nikky.
-Nincs meg! Átnéztem az egész felső szintet!-szalad le sírva fakadva Wendy.
-Hívtad?-kérdezi Jesy aggódva.
-Csak párszázszor-szipogja Wendy.
-Na akkor nyomás megkeresni.-mondja Zayn, és beosztja, ki marad a házban, és ki merre megy a közeli utcákon, majd mindenki elindul a megadott irányba.
Miután már lejártuk a lábunkat, de még nem adtuk fel a keresgélést, Niall végre felvette Lounak a telefont.
-Niall! Na végre! Téged keres mindenki! Hova tűntél? Jól vagy?-hadarta Loui.-Milyen bo...? Mit kerestél te ott?!-nézett Louis értetlenül.-Miii?! Nem értem, légyszí előröl, és lassan!...Áá! Huh! És hány füzet lett tele?-itt már kezdtem teljességgel nem érteni a dolgokat.-Uhh, az nem semmi...És Niall, hol vagy most?...Miii?! Otthon hagytam?!...És ez másnak is feltűnt?! Na már mindegy, azonnal indulunk... Igen? Hmm, jó, legyen ahogy szeretnéd. De Sára hallotta a beszélgetést, nem baj?....Jó oké, akkor megyünk. Vigyázz magadra, szia!
-Mi van Niallal?-szögeztem neki BooBearnak azonnal a kérdést.
-Hát elég érdekes egy sztori. Útközben majd elmondom, de most nyomás haza, és ne szólj senkinek, hogy meg van Niall.-felelte.
-Mi van?! Miért megyünk haza, és miért ne szóljunk senkinek sem?-ez még mindig magas.
-Azért ne, mert Niall megkért rá, és mindjárt mindent megértesz.
-Oké-néztem rá várakozó tekintettel.
-Na szóval a közös házban hagytam a lakáskulcsunkat, ezt Niall korábban már észrevette, és mielőtt lelépett volna, felszaladt érte a szobámba. Utána pedig egy papírboltba ment-itt ilyen mi-a-francot-csinált-ott tekintettel nézhettem, mert Lou elmosolyodott rajta, de folytatta.-Pár füzetet és tollat vett, hogy leírjon mindent, ami a fejében volt, és rájöjjön, hol rontotta el, mit csinált rosszul, és hogy hozhatná helyre. Na és amíg keresgéltünk, másfél füzet betellt.
-Uhh. Kezdem megérteni. És akkor ezek szerint most nálunk van-jelentettem ki, inkább, minthogy kérdeztem volna.
-Pontosan-erősített meg Loui.-Ugye nem fogsz rá berágni?-kérdezte félve.
-Nem, ez eszembe sem jutott-nyugtattam meg.-De miért nem akarja, hogy szóljunk a többieknek? Szegények meddig rohangáljanak még föl alá?
-Ezt nem tudom. Gondolom át szeretne gondolni még egyszer mindent. De már mingyárt otthon vagyunk, ennyit még kibírnak.
Mikor megérkeztünk, egymás után Niall nyakába borultunk. Majd félősen rám nézett:
-Ne haragudj, hogy elloptam a kulcsotokat, és csak úgy besétáltam hozzátok, de nem volt más ötletem, hova mehetnék, és...
-Nyugi, semmi baj! Teljesen megértelek, és ha szükség van rá, gyere nyugodtan máskor is. Biztos jól elvoltál Jankával is-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Úr Isten! Janka!
-Mi van vele?-néztem rá ijedten.
-Nem tudom hol van! Szerintem amikor bejöttem, kiszökött! Hogy lehetek ilyen hülye!-mondta, miközben hívta a többieket.-Hello srácok, egyben vagyok, ha ideértek elmondok mindent, de most folytatjuk a keresést, csak mást, és máshol keresünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése