1. Rész London♥

Végre megérkeztem Londonba! Útközben befejeztem a Gyémántfiú című könyvem, és mivel nem volt kéznél másik, csak nézegettem és gondolkodtam.
Nemsokára megérkezek egy 'vadidegen' városba, ahol nem ismerek senkit és szinte semmit.Otthon a lakóhelyem környéki részt próbáltam 'bemagolni', bár nem tudom mennyi sikerrel. Viszont azt tudtam, hogy míg a balett el nem kezdődik, eléggé egyedül leszek. Mondtam már, hogy soha nem volt dósok barátnőm, így pláne nem számítottam másra. Tudtam, hogy úgy sem lesz elég bátorságom bárkihez is odamenni ismerkedni.
Szóval megérkeztem Londonba,, összeszedtem  a csomagjaimat, majd beszálltam egy taxiba, és új lakóhelyem felé kezdtem utazni.
A taxis a kiejtésemből rájött, hogy nem vagyok angol, és nagyon megörült, amikor megtudta, hogy Magyarországról származom.
-Enyim nagypapa lenni mágyár-kezdett 'magyarul' társalogni velem-és én lenni pici, mikor én lenni Mágyárországon. És én tanulni kicsi mágyárt, de ez lenni régen. De azért te érteni, amit én mondani?-kérdezte vigyorogva.
-Igen, értem mit mondasz-tegeztem én is vissza,-A ragozásod kissé hiányos, de a lényeg megvan.-mondtam nevetve. Ez volt az első jó élményem ezen a napon. Kezdtem bizakodni, hogy lesz még néhány ilyen kedves ember a környékemen.

Amikor megérkeztünk a házhoz, a tulajdonos már várt rám. A taxis segített kipakolni a csomagjaimat, majd egy 'Víszont látásrá'-val búcsút intett. A tulaj egy szimpatikus, hosszú barna hajú, középkorú nő volt, aki körbevezetett új otthonomba, átadta a kulcsokat, majd magamra hagyott, had pakolgassak nyugodtan.

A ház egy konyhából, étkezőből, két hálószobából (az egyiket kineveztem próbateremnek, ha az ágyat kicsit félrehúzom, lesz elég helyem táncolni), egy fürdőből és egy kisebb udvarra néző nappaliból állt. Az utóbb említetteket egy üvegfal választotta el, így tökéletes volt a kilátás a dús növényzetű udvarra.

Elkezdtem kipakolni a ruháimat, majd igénybe vettem a könyvespolcot is. Szerencsére a takarítással nem kellett bajlódnom, a tulaj-mint kiderült Mrs Cullen- alaposan kitakarítva adta át a házikót. Örültem neki, mert a kosztól megőrülök, de takarítani mindig is utáltam.
Majd az ágyra ráterítettem kedvenc plédemet, és ráültettem Micimacimat és párnamacimat, majd kerestem egy alkalmas helyet, és egy rajzszög segítségével felakasztottam Nso Csit, az álomfogómat. Azt tudni kell rólam, hogy az előbb említett dolgok nélkül nem megyek sehova.:)

Ezután úgy döntöttem, próbára teszem tudásom, és sétálok egyet a környéken.

Mi történt, hogy ez történt?

Év vége felé egy átlagos sulis nap után végre hazaértem. A házból nagy szokatlan nyüzsgés hallatszódott ki. El nem tudtam képzelni, mi történhetett velük. Apa ilyenkor még mindig dolgozni szokott, anya takarítani, a tesómat pedig ki nem lehet cibálni a szobájából. De ahogy beléptem az ajtón, mindenki a nyakamba ugrott, de mivel mindenki egyszerre mondta boldogan a mondanivalóját, semmit nem értettem. Végre kissé elhallgattak, és anya beavatott a történtekbe:
-Sára, megérkezett a felvételis papírod Londonból-kezdte.-És mint ujjongásunkból látod, felvettek a Londoni Balettintézetbe!
-Micsodaaa?-Üvöltöttem, és most én ugrottam szüleim nyakába. Már lemondtam róla, mert hosszú ideig nem jeleztek vissza semmit, de most hihetetlenül boldog voltam. Imádok balettozni, és imádom Londont, bár még csak egyszer voltam ott 7.-be, és nem a legkellemesebb emlékek fűznek hozzá.

Ezután még örültünk és természetesen anya sírt egy picit, majd felrohantam a szobámba, és felhívtam a szinte egyetlen barátnőmet a jóhírrel. A balettos csajokon kívül sosem volt nagy baráti köröm, nem is vágytam rá, rosszba sem voltam senkivel, csak szimplán nem beszélgettem a többiekkel.
Örült a hírnek, vagy legalábbis úgy tett, de össze nem lehetett hasonlítani a következő balettórai ünnepléssel.

A tanév lassacskán végigvánszorgott a maradék idején, majd jött a szünet. A nyarat még itthon töltöttem, majd augusztus közepe felé csomagolni kezdtem. Eddigre már találtunk egy pici, aranyos kis házat London egyik eldugottabb helyén, apa már át is utalta a bérleti díjat.
Nagy ölelések, és sok-sok puszi, "vigyázzál magadra!", "jó legyél!", és "hívjál majd fel minket!" utasítás között felszálltam a repülőgépre, és lassan Londonnak vettem az irányt.