Mi hárman azonnal elindultunk Janka keresésére, és a többiek is lassan megérkeztek. Mindannyian egyfolytában kérdezősködtek, nem lehetett őket leállítani. Ráadásul egy-egy elejtett szóból elég érdekes sztorik keletkeztek, mikor ők próbálták összerakni a történetet. Közben pedig hiába kutattuk a London hozzánk közeli részét, nem jutottunk az elveszett kutyus nyomára. Így úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk a közös házhoz, és megbeszélünk mindent. Közben pedig reménykedünk, hogy Janka hazatalál.
Miután Niall elmesélt mindent a többieknek is, az elérzékenyült, könnyes szemű Wendyvel felmentek megbeszélni a dolgaikat, Kizártnak tartom, hogy ne békülnének ki ezek után. Talán végre mindenki mindenkivel jóban lesz. Kivéve engem és Niallt, aki ha épp nem Wendyvel van elfoglalva, az én bocsánatomért esedezik(amit habár nehéz a kutyus miatt szívvel, de már rég elnyert) Janka elvesztése miatt.
Így, hogy minden jóra fordult, Louival elindultunk hazafelé, közben egy utolsó kört téve a focipálya felé, ahol kutyuskámat találtam. De most sem jártam sikerrel.
-Nagyon hiányzik?-kérdezte Lou, bár csak pár órája tudtam az elveszéséről.
-Hát eléggé... És még hogy fog, ha nem kerül elő...-feleltem, mire Lou átölelt, és a fejem búbjára nyomott egy puszit.-Tudod, ő volt itt a legelső, akihez kötődtem.
-Nem is én?-próbálta enyhíteni szomorkás hangulatomat.
-Téged még nem is ismertelek!-nevetek rá.
-De ha jól emlékszem, azt mondtad, már első nap láttál-vakargatja a fejét, mintha erősen gondolkodna.
-Na várj csak! Az két külön dolog, hogy beleesel valakibe, vagy hogy kötődsz, ragaszkodsz hozzá-felelem kicsit komolyabbra fordítva a szót.
-Mert te nem ragaszkodtál volna hozzá, hogy összejöjj velem?-Annyira édes, ahogy próbál jókedvre deríteni! De nem is, rosszul fogalmaztam, nem csak próbál, hanem sikerül is neki. És közben újból rájövök, hogy mennyire szeretem.
-Hát mondhatnám, hogy de, de mellesleg elég gyáva lettem volna hozzá-vallom be nevetve.
-Akkor rajtam múlott (volna) minden?
-Hát eléggé úgy tűnik.
-Na, akkor már duplán jó, hogy vagyok-jelenti ki szintén vigyorogva. Miután kérdőn nézek rá, így folytatja:-Hát először, hogy vagyok neked, másodszor, hogy összehoztam magunkat.
-Hmm, egy pillanat. Közbe eszembe jutott, hogy mintha téged is kellet volna győzködni, hogy gyere át, nem jól emlékszem?-tettem fel a kérdést, mire ő rávágja, hogy ,,Nem!", és mindketten ismét nevetésben törünk ki.
Hasonlókon elviccelődve fel sem tűnik, milyen hamar hazaértünk.
Lefekvéskor szorosan hozzábújva aludtam el, és így is maradtunk reggelig.
Vasárnap volt, tehát ma van a srácok koncertje- jutott eszembe miután fölkeltünk. Természetesen ez Lounak is eszében volt, így miután végeztem a fürdőben, egy kocertjeggyel fogadott, én pedig a nyakába ugrottam.
-Nekem ma sajna próbám van, de beszéltem Liammel, a csajok mennek vásárolni, téged is beszerveztelek hozzájuk, ha nem baj.-mosolyog rám.
-Juuj, köszi mindent! Imádlak!-nézek a szemébe, és nem csak a jegy vagy a vásárlás miatt mondom, hanem komolyan is gondolom, bár ezt talán csak a szememben láthatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése