23. Rész Most már elég!

Louis szemszöge

-De azért elmondod, mi volt a baj?-kérdezte Sára kicsit később.
-Nem, ne haragudj, de ezt nem mondhatom el-válaszoltam. Hogy is tenném? Ez már túl ment minden határon.
-Nem mondHATOD, vagy nem monDOD?-hangsúlyozta a szavak végét.
-Nem monDOM-húztam félre a számat. Egyszerűen ezzel nem akarom idegesíteni.
-Értem. És azt tudhatom, hogy miért nem?
-Uhh-miért nem elég az, hogy nem...?-Mert ezt már nagyon nem kellett volna, és nem szeretném, hogy te is lásd.-válaszoltam végül.
Ez a levél már tényleg mindennek a teteje volt...

,,Kedves" Louis!

Már ennyire hülyének is nézel minket? Mindannyian ismerünk, hogy ezek után nem fogalmaznál ilyen szerényen... Nézz magadra! Saját lényedet hazudtolod meg miatta!  Legalább vállalnád fel, hogy hirtelen haragú típus vagy, minthogy az állítólagos barátnőd írjon helyetted üzit!!
Jaj, ne haragudj! Gondolhattam volna, hogy már ebbe sincs beleszólásod! Az SMS-eidet is ő fogadja? Vagy a telefonodat is ő veszi fel?
Loui, nézz magadra! Teljesen rád telepedett!  Az egyetlen célja veled az, hogy az 1D-t tönkretegye!
Még nem késő észhez térned! Mi itthon várunk rád, és megbocsájtunk neked! Még mindent rendbe hozhatsz, ha nem hagyod magad, és kiállsz az igazadért vele szemben!

Puszi!

Na, szóval ebből lett elegem, és rohantam volna át beverni a képüket...
-Oké, te tudod-mondta olyan majd-később-úgyis-kiszedem-belőled hangsúllyal.-De Wendyről van szó, ugye?
-Igen-feleltem vonakodva.
-És nagy körvonalakban sem árulsz el róla semmit?-faggatózott tovább.
-Hmm. Hát megint megvádolt egy teljesen lehetetlenséggel...-kezdtem akaratom ellenére megadni magam.
-Apa mindig azt mondta, hogy mindenki a saját hibáival vádolja meg a másikat...-mondta lassan.
-Ebben lehet valami-gondolkodtam el rajta.-Mindenesetre már rohadtul utálom ezt az egész veszekedést.-Ekkor hirtelen még az előzőről eszembe jutott valami.-Gyere picit! Ki akarok próbálni valamit. Felhívom Niallt-rejtett számon-, te csak figyelj,  jó?
-Jó, de ugye nem akarsz valami hülyeséget csinálni?
-Úgy ismersz?-néztem rá ártatlanul.
-Hát, igen-válaszolta, erre mindketten elkezdtünk nevetni. Majd megnyomtam a hívás gombot...

-Hallo, ez Niall Horan telefonja, ha ön egy elvetemült fan, kérem felejtse el ezt a számot, ha pedig üzleti ügyben telefonál, kérem hívjon később, Niall épp nem ér rá-szólt bele a telefonba ki más, mint Wendy. Kinyomtam.
-És már megint igazad lett-néztem szerelmemre, és kényszeredetten el kezdtem nevetni.-Gyere, átmegyünk hozzájuk. Most már tényleg beszélnem kell velük.