24. Rész Átmentünk...

-Oké, menjünk, de elárulnád végre, mi a baj?-lérdezte, miközben elkezdünk öltözni.
-Már nincs más választásom, ugye?-kérdeztem reményt vesztve, majd útközben elmeséltem neki mindent.
-Uhh, ez tényleg elég durva-nézett nagyot..És most mit akarsz nekik mondani?
-Hát valahogy tudatni kéne velük, hogy ez tökéletesen hülyeség.
-És hogyan?
-Na látod, ez jó kérdés-álltunk meg az ajtó előtt.
-Akkor improvizálunk?-nézett rám, majd becsöngetett.
-Úgy tűnik-nevettem el magam.
Az ajtót Liam nyitotta ki, aki rögtön a nyakunkba borult.
-Loui, ez lehet hogy kislányos lesz, de hiányoztál!-nézett rám.
-Te is,
-Békülni jöttetek?-nézett ránk.
-Valami olyasmit terveztünk-szólalt meg Sára.
-Örülök neki! Talán most nem lesz olyan nehéz dolgotok. Gyertek beljebb!-invitált be tulajdonképpen a saját házamba.
Ahogy beértünk, mindenki a nappaliban ücsörgött. Wendy pityergett, Harry kérdőn nézett rá, a többiek pedig mind őket figyelték.
-Helló! Megzavartunk valamit?-kérdeztem félénken.
-Nem, pont jókor jöttetek-jelentette ki Harry, majd jelentőségteljesen Wendyre nézett, aki lehajtotta a fejét,, és tovább sírt. Mindenki ránk nézett, majd vissza az említettekre, de senki nem köszönt. Liam az egyik kanapén két üres helyre mutatott, majd helyetfoglaltunk. Csendben egymásranéztünk Sárával, majd nyomtam egy puszit a feje búbjára.
-Nem akarjátok őket is beavatni a helyzetbe?-kérdezte csendesen Niall.
-De, persze-fogott hozzá Hazza.-Szóval elég illetlenül, de nagy nehezen, párszáz jelszó feltörése után sikerült belenéznem az e-mailjeitekbe...-erre mindenki ráemelte rezzenéstelenül a tekintetét.-És hát nem szép dolgokat olvastam, de nem a ti részetekről-nézett ránk Harry.-Sőt. És igen, bármilyen csúnya dolgot tettem, most elmondtam, hogy mindenki tudja, ki a hibás.-fordult vissza Wendy felé.-És most tartok a kis beszámolóm végénél. Gondolom, ti tudtok mindent-szólt hozzánk.
Én döbbenten néztem magam elé, majd lassan bólintottam.
-Ne haragudjatok rám.... tudom, ez szinte lehetetlen... egyszerűen nem tudom mi ütött belém.-szólalt meg végül Wendy.-Talán azt hittem, hogy így tökéletes a mi kis családunk, bár eleinte Sára szimpatikus volt, de valahogy nem tudtam elképzelni, hogy közénk tartozzon.
Aztán volt olyan gondolatom is, hogy csak egy fan, aki ki akarja használni Louit, és talán kicsit féltettem is ezért Lout.
És eközben teljesen rátelepedtem Niallre, lélegzetvételnyi szabadságot sem adva neki. Féltem, hogy ő is ilyen "hülyeséget" csinál, csak érdekesen sikeredett kifejeznem.
De Harry ráébresztett szörnyű tetteimre, és mélységesen megbántam mindent, és szörnyen utálom magam. Ezek után van még, aki hajlandó velem szóbaállni?-fejezte be ezzel a kérdéssel 'barátnőnk.'
Majd ismét mély hallgatás következett.
Volt miért haragudnom rá, de úgy gondoltam, ha a barátnőmet hajlandó elfogadni, meg tudok neki bocsájtani. Ezt végül szóvá is tettem:
-Részemről el van felejtve minden, amennyiben a viszonyunkat, és minket elfogadsz. De tudd, hogy elég sok megbánnivalód van, de azokkal számolj el te.
-Köszönöm Lou!-nézett rám hálásan.-És te, Sára?
-Én is csatlakozom Louishoz.
-Köszönöm! Hihetetlen jó emberek vagytok!-hálálkodott.
-Hát akkor ez is megoldódott-jelentette ki Zayn kissé unottan, de egy pici mosoly megjelent az arcán.
-Várjatok-szólalt meg halkan Sára.-Mi van Niallel?