21. Rész Válasz

Mikor fölébrettem Lou mellettem ült az ágyban, és a telefonját nyomkodta.
-Jó reggelt!-mondtam álmosan.
-Helló! Ugye nem én ébresztettelek fel?
-Nem-nyugtattam meg.-Mi a baj?-kérdeztem gondterehelt arcát látva.
-A tegnapin agyalok.-válaszolt.
Úú tényleg... Hát igen, szelektív memória forever... de most eszembe jutott minden.
-És mire jutottál? Ugye nem írtál vissza semmi bántó üzit?-kérdeztem reménykedve.
-Hát üzit azt írtam, de talán nem sértőt-mondta.
-Bizti? Nem szeretném, ha még jobban összevesznétek miattam.
-Bizti. De csak is miattad fogalmaztam szépen. Nem egyszer töröltem ki, és írtam újra a levelet. De mindig rád néztem ahogy alszol, és valahogy nem tudtam rondát írni nekik.
Erre elmosolyodtam, és odabújtam hozzá.
-Szeretnéd elolvasni?-kérdezte.
-Ha megmutatod-mondtam.
-Gyere, itt van-nyitotta meg a levelezőprogramot.

Kedves Mindenki!
Először is szeretnék mindannyiótoktól még egyszer, és még százszor bocsánatot kérni Eleanor és a többi baromságom miatt!
Kedves Niall, Harry, Perrie, Jesy! Veletek talán nem volt komoly vitám, de szeretném nektek is az elnézéseteket kérni!
Kedves Zayn! Nagyon szépen köszönöm, hogy kiálltál mellettem! Nem is tudod, mennyire jól esett! Remélem, a többiekkel már tisztáztátok a dolgot.
Kedves Liam és Nikky! Hát amit rátok/nektek mondtam, azt nem tudom, el lehet-e felejteni. Veletek az ég világon semmi bajom, csak El, és már ki tudja, még mi miatt ideges voltam. És Liam igazad volt, tényleg elcsesztem Niky szülinapját...Kérlek szóljatok, ha van rá bármi mód, hogy helyre tudjam hozni vétkeim!
És végül kedves Wendy! Természetesen tőled is szeretnék bocsánatot kérni, DE: Sárának küldhetsz bármilyen üzenetet, mondhatsz rá/neki bármit, én akkor is szeretni fogom! És az egész leveled egy nagy baromság! 
ÉN választottam őt, ÉN hagytalak ott benneteket, ÉN nem akartam próbára menni....
Jobb lenne, ha beletörődnél, vagy vele megyek vissza, vagy sehogy! Vagy így, vagy úgy, de kitartok mellette!
Puszi!
Louis 

u.i.: Lehet, hogy kissé meglepő ez a hangnem TŐLEM, EZEK UTÁN, de Sára itt alszik mellettem, és nem tudtam így rondákat írni. Illetve küldeni.... Nem egyszer töröltem ki az egész levelet...
A próbákra be fogok járni, de a beszélőviszonyunk rajtatok múlik.

-Louii-szipogtam. Igen, kissé elérzékenyültem. -Ha ezek után sem békültök ki, akkor nem tudom mikor!-mondtam, és megöleltem.-És köszönöm!
-Hát remélem igazad lesz. És nem kell megköszönnöd! Ez részemről a legalapvetőbb dolog!