17. Rész Kellemetlen meglepetés

Louis szemszöge
14 óra 25 perc

Megérkeztem Sárához, de még van öt percem.
Niky ajándékát sikeresen becsomagoltam, ebéd után elmentem venni hozzá csomagolópapírt, aztán bennragadtam egy könyvesboltban. Utána hazamentem, segítettem Liaméknek, majd öltözhettem is, és indulhattam Sárához. Gyalog jöttem, hisz csak egy utcányira lakik tőlünk. 14:29. Ideje becsöngetni.
-Szia!-nyitott ajtót az új ruhájában.
-Szia! Nagyon csini vagy!-dícsértem meg miközben beléptem a házba.
-Köszi! Ugye nem baj, hogy ezt vettem fel?-kérdezte.
-Dehogy is, sőt!-mondtam, majd megöleltem, és megcsókoltam, miért-ne,-hisz-szeretem alapon.
-Segítettél Nialléknek?-kérdezte vicces-számonkérő hangon.
-Háát... egy picit azért igen. Elmentem csomagolópapírért, benéztem egy könyvesboltba, és hát ottmaradtam-vallottam be.
-A könyvesboltban? Te is szeretsz olvasni?
-Én imádok. Ezek szerint te is?
-Aha! És milyen könyveket vettél?
-Ha akarod, majd a buli után megmutatom-mondtam.
-Oké.
-És neked milyen könyveid vannak?-kíváncsiskodtam.
-Nagyrészt magyar nyelvűek, de ha szeretnéd, megmutatom őket, még van 20 percünk.
-Rendben!
-Akkor gyere!-hívott be a szobájába.
Annyira belemerültünk a könyvek nézegetésébe, hogy 5 óra előtt pár percel eszméltünk rá, hogy indulni kéne. Gyorsan összeszedelőzködtünk,  és szinte futva tettük meg az utat hazáig, de így is késtünk, és már mindenki megérkezett, mint utóbb kiderült.

Ahogy beléptünk az ajtón, megdermedtem. Eleanor Calderrel találtam szembe magam. El az exbarátnőm. Nem számítottam rá. Láttam, ahogy mindenkinek az arcára fagy a mosoly. Na ne! Csak miattam hívták ide. Ebben biztos vagyok. Hátranyúltam Sára kezéért, és megszorítottam. Senki sem szólt egy szót sem. Zayn közben leállította a zenét, így minden néma volt.
-Ezt ugye nem gondoltátok komolyan?-kérdeztem. Dühömet próbáltam vissza folytani, több-kevesebb sikerrel, de nem bírtam tovább, kirohantam a nyitva maradt ajtón.

Sára szemszöge

 -Louiiiiiiis!-rohantam utána, de ő csak futott tovább.-Légyszíves állj meg!! Nem tudtak rólunk, csak jót akartak neked...! Állj meg, kérlek!-de még mindig rohant tovább.-Louiii!-vísítottam. Útkereszteződés. Autó. Túl. Gyorsan. Jött...

Zayn szemszöge

-Mondátok, ti normálisak vagytok?!-üvöltöttem. Fel nem foghattam, hogy tehettek ilyen őrültséget.-Eleanor! Állj meg!-csíptem nyakon.-Eszedbe ne jusson utánamenni, világos?!-még csak az hiányozna. -Mégis hogy a jó büdös francba fogadhattad el a meghívást?! És ki volt az az idióta állat, aki meghívta?!-néztem a srácokra.
-Zayn, nyugi!-próbált Perrie csitítani.- Nem tudhattuk, hogy összejöttek. Hidd el, Niall csak jót akart!
-Szóval Niall volt az. Gratulálok haver! Igazán zseniális ötlet volt! Szerinted, ha valakik szakítanak, az azért van, mert még halálosan szerelmesek egymásba?! Térjetek már észhez! Én most elmegyek utánnuk, mert nekem fontosak a barátaim érzései-vágtam oda Niallnak.-És senkinek se jusson eszébe utánam jönni-majd kirohantam a házból. Ha jól láttam, jobbra mentek, de már nem láttam őket sehol, túl sok időt töltöttem bent. Bevágtam magam a kocsimba, és elindultam a sejtett irányba.