Szóval elindultam sétálni. Kivételesen jó idő volt, meg is lepődtem, de a biztonság kedvéért vittem magammal egy összecsukható esernyőt. A jó idő meglátszott az embereken is, egy mogorva üzletemberen kívül mindenki mosolygott, így rám is átragadt a jókedv.
Ahogy befordultam az első sarkon, egy ritka helyes srácot láttam beülni a kocsijába. Egy hatalmas ház elől hajtott el, úgyhogy valószínűleg nem egyedül lakik ott, ha egyáltalán ott lakik, és nem csak vendégségben volt. De ha így is van, akkor remélem sokszor látogatja meg azt a bizonyos valakit-gondolkodtam. Úr Isten!! Most költöztem ide, és máris belezúgtam egy srácba, ami otthon évek óta nem történt meg!!
Még ezen gondolkodva továbbsétáltam, szerencsére csak egyszer akartam eltévedni, de egy utcanévtábla kisegített, és rájöttem, hol vagyok. Séta közben még láttam három csajt egy pici huskyval és egy palotapincsivel sétálni, és eszembe jutott a három kutyusom otthon. Nagyon fognak hiányozni!!
Miután hazaértem és átöltöztem csöngettek. Fogalmam sem volt ki lehet az, egyedül Mrs Cullen jutott eszembe, hátha itt felejtett valamit.
Kinyitottam az ajtót, és a három kutyás lány állt velem szemben. Két magasabb, egyik barna(akinél a husky volt), másik sötétszőke hajú, és egy alacsonyabb (aki a palotapincsit sétáltatta).
-Szia! Én Wendy vagyok!-kezdte a szőke hajú- Ők pedig a barátnőim: Jesy (a pici, barna) és Niky (a magas, barna). Ők pedig a kutyáink: Hatchie és Loky- mutatott a palotapincsire, majd a kölyök huskyra.
-Sziasztok! Minek köszönhetem a látogatásotokat?-kérdeztem.
-Hát láttuk hogy most költöztél ide, és gondoltuk nem sok ismerősöd lehet, úgyhogy eljöttünk bemutatkozni-mondta Niky.
-Hát ezt jól gondoltátok-mosolyogtam rájuk szerényen.-Gyertek beljebb nyugodtan!
-Á, azt te nem szeretnéd!-nevetett Jesy.-Ha ez a két kutya beszabadul valahova, ott rend nem marad!
-Inkább most hazavisszük őket-vette át a szót Niky-, de egy másik alkalommal szívesen átjövünk. Úgyis itt lakunk a szomszéd utcában.
-Rendben-mondtam.- De csak két kutyus van, Wendy, te sem szeretnél bejönni?-invitáltam be újdonsült barátnőmet. Magam is meglepődtem a saját bátorságomon. És az is föltűnt, hogy már felszabadultan mosolygok.
-Hát nem is tudom. Szívesen bemegyek, de csak ha nem zavarok!-válaszolta.- Csajok, nem baj? Meglesztek nélkülem is, igaz?-fordult a többiekhez.
-Persze, menjél csak!-válaszolták neki, majd Wendy bejött, a többiek pedig elköszöntek, és hazasétáltak.
Míg besétáltunk a nappaliba, elgondolkodtam az elkövetkező éveken: Lehet, hogy lesz egy csomó barátnőm? Lehet, hogy minden megváltozik? Hogy egy vidámabb élet elé nézek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése