8. Rész Janka

Ma úgy döntöttem, visszamegyek az Oxford Streetre, hogy bepótoljam a vásárolgatást. Reggeli után felvettem a kedvenc londonos felsőmet egy fekete nacival, majd elindultam.
Ahogy mentem a metróhoz, egy focipálya mellett haladtam el, ahol két kutyus játszott. Ahogy észrevettek, odarohantak hozzám. Az egyik egy kölyök husky volt, a másik pedig valami kis loncsos-loboncos keverék kóbor kutya. Amint közelebb értek és jobban láttam őket, a husky nagyon ismerősnek tűnt. Ez Loki!-döbbentem rá. Odaszaladtam hozzá, és miután megnéztem a nyakörvén a nevét, már biztos voltam benne, hogy ez Niky és Liam kutyuskája.
Gyorsan az ölembe vettem nehogy 'tovább' szökjön, megsimogattam,  és elindultam vele a srácok háza felé. De a másik kutyus mindvégig velünk tartott.
Mikor már néhány háznyira voltam csak a célomtól, 'Loki merre vagy?'-hoz hasonló kiáltásokat hallottam.
-Látod, hogy aggódnak érted? Nem szabad elszökni, mert nagyon megijeszted a gazdiid!-szóltam a kutyushoz.
Ezután Liam rohant ki az ajtón, majdnem fellökve engem.
-Liam!-kiáltottam.
-Jajj, ne haragudj! De most nem érek rá!-kért elnézést, és rohant volna tovább.
-Itt van Loki!! Nem őt keresed?-szóltam utána.
-Mi?-fordult meg hirtelen.-Lokiii! Ne haragudj, észre se vettem!!
-Semmi baj-mondtam, majd odaadtam neki kiskedvencét.
-De hogy került hozzád?-csodálkozott.
-Épp vásárolni indultam, amikor odaszaladt hozzám vele együtt-mutattam a másik ebre.
-Értem, és nagyon szépen köszönöm, hogy visszahoztad! Nagyon hálás vagyok!-mondta.
-Igazán szívesen-mosolyogtam.
-Gyorsan szólok a többieknek is. Van pár perced?-kérdezte, és kinyitotta előttem az ajtót.-Nem jössz be egy kicsit?
-De csak ha tényleg nem zavarok.-feleltem.
- És mi legyen a másik kutyával?-vetette fel a kérdést Liam.
-Nem tudom.-mondtam, és leguggoltam mellé, hogy megsimogassam, ő pedig jókedvűen csóválta a farkát.
-Várj egy picit, egyrészt szólok nekik, hogy megvan Loki, másrészt megkérdezem, hogy bejöhet-e az előtérbe. Én szívesen beengedném, és szerintem a többiek is, de azért bizti ami bizti-mondta mosolyogva, majd bement.
Fél perc múlva Niky szaladt ki, megköszönte, hogy visszahoztam Lokit, majd behívott a kutyussal együtt.
Bent el kellett mesélnem újra a sztorit, majd végighallgathattam mindenki hálálkodását.
-Tényleg nagyon köszönjük, már azt hittem meg fogok süketülni a sok-sok 'Lokiiiiiii'-tól-nevetett Niall.
Mindenki nagyon kedves volt most is, csak Lou ment föl az emeletre pár perc után, nagy bánatomra.
-És mi lesz vele?-mutatott a másik kutyusra Zayn, majd játékosan megvakargatta a fejét.
-Kóbor kutyának tűnik, nem hinném hogy lenne gazdija.-mondta Perrie.
-Én is így gondolom.-mondtam.-Szerintetek mi lenne, ha örökbe fogadnám?-vetettem fel az ötletet.
-Az tök jó lenne! Úgyse lenne szívem az utcára kirakni.-mondta Jesy.
-Hát akkor kis kutyus, jössz velem haza!-kaptam az ölembe.-Ha nem bánjátok, én most elmegyek, és megfürdetem ezt a kis ebet-kezdtem elköszönni.
-Rendben. De ha  rendbe szedted, egyszer majd hozd át, hogy megnézhessük, milyen tisztán!-mondta Wendy.
-Oké! Sziasztok!
-köszöntem el.

A következő napjaim a Janka -ezt a nevet adtam új kutyámnak- megfürdetésével, játékok, kutya-kellékek vásárlásával telt. Miután túlestünk a szépítkezésen, egy rettentően aranyos kis szőrmók lett belőle.
Lou csak néha-néha jutott eszembe, de akkor elgondolkodtam rajta, vajon mi baja lehet? Lehet, hogy ő is látta ahogy elpirultam, de én nem jövök be neki? Mindenesetre próbálta lezárni, hogy ebből nem lesz az ég világon semmi, és az utóbbi napokban már teljesen meg is feledkeztem róla, egészen addig, amikor....