18. Rész Éjfél

Sára szemszöge
-Louiii!-vísítottam. Útkereszteződés. Autó. Túl. Gyorsan. Jött...
Az autó fékje megcsikordult.

Nem mertem odanézni, de tudtam, hogy rohannom kéne segíteni neki. Erőt vettem magamon és elkezdtem futni felé.
Nagyon kivagyok, Louist láttam szintén futni felém, de tudtam, hogy ezt csak beképzelem, hisz az előbb 'találkozott' egy autóval... Ahogy elértük egymást a képzeletem-szülte Louissal, szorosan magamhoz öleltem, ahogy csak tudtam. Szememből ömlöttek a könnyek. Ha csak nem őrültem meg teljesen, és nem fogok továbbra is képzelődni, lehet, hogy most találkoztam utoljára Louival.
Mindez másodpercek alatt futott végig az agyamon, közben hallotam, hogy leáll a motor, a kocsi ajtaja becsapódik. Majd egy ismerős hang kiálltja:
-Louiiis!!-ez Zayn. De miért felém fut? Miért nem Lounak segít? A képzelt Loum elengedett és a barátja felé fordult. Megölelték egymást... Zayn hogy-hogy látja?
Erőt vettem magamon, és a kocsi irányába fordultam, de Lout nem láttam előtte. Visszakaptam a fejemet. Lehet, hogy mégsem képzelődtem, és tényleg nem ütötte el az autó?
-Loui?-mondtam szinte hangtalanul. Felém fordult, de nem jött ki egy szó se a száján, csak könnybelábadtak a szemei.
-Nem sokon múlt-mondta végül Zayn.
-Hát nem-szólalt meg Lou is.-És neked köszönhetem!-nézett rám, és megölelt.
-Mi történt pontosan? Nem mertem oda nézni.-vallottam be.
-Mikor meghallottam, hogy sikítasz, megtorpantam az úttest szélén és hátrafordultam.
-Én pedig ahogy észrevettem Louit, azonnal beletapostam a fékbe, bár először nem ismertem fel-fejezte be a történetet Zayn.
-Huh-csak ennyit tudtam 'mondani'.-És mit csinálunk most?-kérdeztem. Erre Zaynnek szinte vörös lett a feje a haragtól, még az Eleanoros ügy miatt, de nem szólt semmit.
-Nem szívesen mennék vissza-jelentette ki Loui.
-Én sem. Rohadt dühös vagyok rájuk. És miattuk ütöttem el majdnem a legjobb barátomat.-értett egyet Zayn.
-Pedig vissza kéne mennünk-mondtam csöndesen. Loui elképedve nézett rám.
-Téged nem is zavart, hogy ott van El?-kérdezte felháborodva.
-Dehogynem.
-Akkor meg?
-Először is, légyszí, legalább mi ne veszekedjünk miatta...,
-Ebben van valami-szólt közbe Zayn.
-Másodszor senki nem tudott rólunk, ha csak te el nem mondtad -itt ismét félbe akartak szakítani, de ezúttal nem hagytam magam-,és csak neked akartak jót. Harmadszor pedig Nikynek szülinapja van. Legalább rá legyetek tekintettel!
Zaynen látszott, hogy nem győztem meg, Lou talán már hajlott az ötlet felé.
-Lehet, hogy igazad van, meg kellene beszélnünk-egyezett bele.-Zayn, elviszel bennünket?
-Persze, gyertek!
Louval hátul összebújva ültünk. Hiába nem beszéltünk róla, még nem voltunk túl az előbb történteken.
-Viszont most nektek kell okosabbnak lenni.-mondtam.-Ők nem valószínű, hogy belétek kötnek, mert ti vagytok rájuk mérgesek. És ha ti nem köttök beléjük, akkor talán nyugi lesz.
-Hát sok szerencsét!-mondta Zayn, miközben leparkolt a házuk előtt.
Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk. A bulinak vége volt, elpakoltak mindent, a vendégek elmentek. Szegény Niky! A nappaliba mindenki kisebb csoportokba beszélgetett. Amikor beléptünk, mindenki ránk nézett, majd visszakapta a pillantását a földre.
Loui fölkapta az ajándékot, amit az ajtóban hagytunk, és ezzel sétáltunk oda Nikyhez.
-Szeretnénk bocsánatot kérni a mai napért-mondta Louis-,és ha még van rá egy lehelletnyi esély, akkor boldog szülinapot kívánni.


Niky szemszöge

-Túlélem, és köszönöm -vettem át a csomagot, majd kibontottam.-Nagyon csinos, köszi!-mondtam, és megpróbáltam mosolyogni. Az elejéhez még hozzáfűztem volna, hogy nem ők tehetnek róla, de a többiek miatt nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet lenne.
Ezután a fiúk elvonultak gondolom megbeszélni a dolgokat.
-Sára!-szólítottam meg.-Ugye te nem haragszol ránk? Én tényleg nem tudtam a vendéglistát-ha tudtam volna, El nem lett volna itt-mondtam végig a mondat végét magamban.
-Nem, dehogy is. Egyrészt nekem semmi közöm ahhoz, hogy ki jön ide, másrészt meg kettőtökön kívül más nem hiszem, hogy tudtak rólunk-mondta.
-Köszi!-mondtam hálásan.-De ki a másik?
-Zayn. De ő ő maga jött rá-válaszolta.
-Értem-feleltem.
A többiek némán hallgatták a beszélgetésünket. Wendy az elején kissé ellenszenvesen nézett Sárára, gondolom Lou és Niall konfliktusa miatt, de a végére ő is megnyugodott. Jesy és Perrie az végig közömbösen nézegettek.
Lassan visszaértek a fiúk. Mindenki megnyugodott, csak Liam arcán láttam valami furcsát.
-Mi a baj?-kérdeztem, miután odamentem hozzá.
-Semmi-mondta és megrázta a fejét. Én még mindig nem hittem neki, de mivel Sára készülődött haza, későbbre hagytam a témát.

Sára szemszöge

-Na én megyek. Sziasztok!-köszöntem el.
-Hello!-mondta egyszerre sablonszerűen mindenki.
Loui kikísért, megkért, hogy a majdnem-elütős történet maradjon hármónk közt, majd elköszöntünk egymástól.
Hazamentem, megetettem Jankát, és én is vacsiztam. Fürdés után még írtam a naplómba és olvastam, de sehogy sem tudtam elaludni, úgyhogy a mai nap történteken agyaltam.
Éjfél körül csöngettek. Ki lehet ilyen későn? Kissé félve osontam az ablakhoz, hogy megnézzem a látogatómat, mielőtt beengedném. De feleslegesen rettegtem, Louis volt az.
-Szia!-nyitottam ajtót.-Mit csinálsz te ilyenkor?
-Helló! Ne haragudj, felébresztettelek? Csak tudod összevesztünk Liammel, és nem bírtam otthon maradni-felelte.
-Nem keltettél fel, nem bírtam elaludni-nyugtattam meg.-De ennyire komoly a dolog?-néztem a mellette álló bőröndre.
-Elég csúnyán összekaptunk.
-Na de gyere be, majd bent elmeséled, ha szeretnéd!-hívtam be.
-Szóval nem lenne baj, ha itt aludnék?-kérdezte.
-Miért lenne baj?-mosolyogtam rá.
Bejött, letette a bőröndjét és megölelt.
-Hol szeretnél aludni? Van egy ágy a balettos-szobámban, és egy itt a nappaliba, ez azt hiszem kihúzható.
-Nekem mindegy. Akkor mondjuk itt kint.
Gyorsan megágyaztam neki, addig elment fürödni. Miután végzett mindketten leültünk az ágy szélére. Ránéztem Loura. Nagyon csillogott a szeme, de nem az izgatottságtól.
-Lou, te sírsz?-kérdeztem kissé meglepődve.
Bólogatott, majd lehajtotta a fejét.
-El szeretnéd mondani, min vesztetek össsze?-kérdeztem.
Megint bólintott, majd megkérdezte:-Nem akarsz kijönni aludni?-Elmosolyodtam, majd kihoztam a takarómat.
Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd hozzákezdett:
-Szóval miután elmentél, még egy kis ideig nyugi volt, aztán Liam elkezdte mondani a magáét, hogy tönkretettük Niky szülinapját, és így egymásnak estünk. Zayn mellém állt, Niall természetesen Liam mellé, Harry és Niky próbáltak minket lenyugtatni, a többiek pedig elvonultak, mert elegük volt a veszekedésből.
Iszonyatosan sértegettük egymást. Aztán szóba került az előző, Eleanoros téma is, hogy nem kell nekem "kerítőnő", és innentől már egymás csaját is szidtuk. Niky sírva fölszaladt, és már én sem bírtam, ahogy téged bánt, és összepakoltam. Zaynt Perrie ott tartotta, de nem sokon múlt, hogy ő is lelépjen.-mesélte Louis könnyes szemekkel.