10. Rész Már nem csak két ember tudja...

Sára szemszöge

Na ezek szerint bizti látta...De azt lehet hogy nem, ahogy Zayn felé biccent...Nem tudooom! Mindenesetre nem tudom, hogy juthatott eszébe, hogy köztem és Zayn között van valami! Bár ő nem tudja, hogy nekem ő tetszik....
Lou még egy darabig faggatott a balettról,  majd mivel nem akart tovább "zavarni", elindult hazafelé. De az ajtóban még visszafordult egy utolsó kérdésre:
-Ha nem Zayn miatt néztetek össze, akkor miért?-tette fel a kérdést, amitől ott helyben majdnem elájultam. Azonnal lesütöttem a szememet, a földet bámultam. De valahogy nem éreztem, hogy elvörösödtem volna... És tudtam ez olyan most vagy soha helyzet. És hát mi veszteni valóm van? Csak a One Direction és a csajok...csak..."csak". De a balettintézetes társaimmal még nem is találkoztam, szóval ott még lehet egy csomó barátnőm...Most...vagy soha...MOST!
-Hát az az igazság-kezdtem, vártam egy kicsit, hogy összeszedjem magam, majd felnéztem Loura-,hogy miattad.-fejeztem be a mondatot.
Loui elgondolkodó fejet vágott, majd újabb kérdést tett föl:
-Pontosabban?
Most már nincs visszaút. Így elmondtam mindent:
-Emlékszel, mikor indulni készültem, és azzal poénkodtál, hogy 'Mégis milyen lassan akarok menni'?-Lou bólintott, és figyelt tovább.-Aztán Hazza megkérdezte, hogy 'Mert mennyire lassan szeretnéd?' Itt elvörösödtem, és ezt Zayn észrevehette. És később a fejével feléd bökött, utána nézett kérdőn, és én erre szintén vörös fejjel bólintottam-kész, túl vagyok rajta. Közben éreztem, hogy a sírás kerülget, de amennyire csak lehetséges volt, tartottam magam.
-Értem-felelte Louis.-Tehát ez azt jelenti, hogy...?-nézett rám kérdő tekintettel, hogy fejezzem be a mondatot.
-Tehát ez azt jelenti, hogy az első itt töltött napon belédestem.-mondtam ki az igazságot.
-Az első napon?-kérdezett vissza.
-Igen, az elsőn. Elmentem sétálni, és mielőtt Wendyékkel találkoztam volna, láttalak beszállni a kocsidba...-feleltem.
-De akkor még nem is ismertél-vonta le a következtetést.
-Nem-mondtam. Ezen elmosolyodott, nekem pedig kibuggyant az első könnycsepp a szememből.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi-ráztam meg a fejem, és próbáltam mosolyogni.
Erre Lou búcsúzóul megölelt, majd szó nélkül el ment. Nem tudtam hova tenni a helyzetet.