19. Rész Louival szent a béke

-Figyelj Loui! Azért be kell látnunk, nem ez lehetett Niky legboldogabb szülinapja...-próbáltam békíteni. De lehet, hogy nem kellett volna.
-Most te is Liam pártját fogod?-nézett rám meglepődve, elkeseredve.
-Dehogy is! Teljesen igazad volt, hogy kiakadtál Eleanor miatt...-kezdtem volna magyarázkodni, de Loui elfordult, és elaludt, legalábbis úgy csinált.  
Na grat! De hogy a francba álltam volna át Liam pártjára?! Ezt ő sem gondolhatja komolyan! Vagy mégis...? Ezen még sokáig gondolkodtam, bár már leragadtak a szemeim, mégsem hagyott békén a gondolat, hogy mánap reggel nem találom magam mellett.

Másnap reggel idegesen fordítottam oldalra a fejemet, de megnyugodhattam. Lou ott aludt mellettem. Szegényke tegnap alaposan elfáradhatott. Nem tudom, felébredt-e éjszaka vagy csak véletlen, de már nem elfordulva feküdt. Nem mertem megmozdulni, nehogy felébresszem, de az időt azért óvatosan megnéztem a telómon. Fél tizenegy. Huh, eddig még én sem szoktam elaludni.
Miközben néztem, hogy alszik, azon gondolkodtam, vajon haragszik-e még rám, és hogy hogyan tudnám elmondani, hogy tényleg nem akartam megbántani.
Elkezdett mocorogni, majd kinyitotta a szemeit, én pedig lesütöttem az enyémeket.
-Jó reggelt!-mondta álmosan.
-Jó reggelt!-mondtam én is csöndesen.
-Úú basszus. Csak álmodtam, vagy tényleg megsértődtem?-kérdezte, mikor már nagyjából felébredt.
-Tényleg-válaszoltam.-És szeretnék...
-Ne, légyszí! Nem a te hibád!-folytotta belém a szót.-Te nem mondtál semmi olyat, amiért jogomban állna haragudni, úgyhogy én szeretnék bocsánatot kérni.  Amit meg mondtál, abban pedig teljesen igazad volt. Nagyon haragszol rám?-kérdezte.
-Én egyáltalán nem haragszom, attól féltem, hogy te fogsz-mondtam az igazat.
-Huh-nyugodott meg Loui.-Alig bírtam elaludni emiatt, de nem akartalak felébreszteni-vallotta be.
-Felébreszteni?-mosolyodtam el.-Mintha én el tudtam volna aludni... Attól rettegtem, hogy reggelre lelépsz...
-Na jól van. Ha ezt tegnap megtárgyaltuk volna, akkor mindkettőnknek lett volna egy nyugodt éjszakája... Amúgy mennyi az idő?-kérdezte.
-Lassan tizenegy óra.
-Ijj, akkor a mai próbát lekéstem. Mindegy, valószínűleg úgysem mentem volna el rá.
A reggel további részében nem beszéltünk az 1D-ről, kerülte a témát, én pedig még véletlenül sem akartam újabb veszekedést.
Megreggeliztünk, majd előkerestünk pár társasjátékot.