16. Rész Kellemes meglepetés

Másnap reggel szintén Lou SMS-e ébresztett:

10 perc múlva érted megyek, légy készen!
Puszi: Loui♥

Úr Isteeen! 10 perc?! Kiugrottam az ágyból, és rohantam a fürdőbe. Gyorsan megmostam a fogamat, megfésülködtem, majd kerestem gyorsan valami ruhát magamnak. Pont elkészültem, amikor csöngetett Louis. Gyorsan szaladtam ajtót nyitni, majd Lou nyakábaugrottam.
-Szia!-ölelt meg.
-Szia!
-Készen vagy?-kérdezte.
-Hát, attól függ, mit hozzak-ugyanis fogalmam sem volt, hova megyünk.
-Csak magadat!-válaszolta.
-Akkor indulhatunk!-gyorsan bezártam a házat, majd beültünk Lou kocsijába-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Nikynek ajándékot venni. De azt hozzá kell tennem, hogy nincs semmi ötletem. Úgyhogy azt gondoltam, körülnézhetnénk az Oxford streeten-itt elkezdtem nevetni-Vagy rossz ötlet?
-Nem, dehogy is. Csak mióta itt vagyok, és elindultam oda, nemigazán tudtam maradni 10 percnél, ha egyáltalán eljutottam odáig.
-Azért megpróbálhatjuk? Hátha együtt sikerül?-kérdezte.
-Felőlem! De várj egy picit! Tegnap nem mentünk el ebédelni, mert...-lehet, hogy most sem sikerül?! Ilyen nincs...
-Ó tényleg-szakított félbe. De ma ma van. És nem érdekel senki, felveszek egy napszemcsit meg sapit, és megyünk-döntötte el.
-Jól meggondoltad?-örültem meg.
-Az nem biztos, de megyünk-válaszolt nevetve.
Így is tettünk, és ta-ta-ta-támm sikerült:D
Nikynek találtunk egy csini világoskék-rózsaszín pöttyös egybe ruhát, és Lou vett nekem is egy ugyanilyet, csak sárga-rózsaszín színekbe. Persze nem akartam engedni, már az is elég kellemetlen volt, hogy Nikyét ő fizette, de hajthatatlan volt. De legalább volt mit fölvennem a buliba. És egy napszemcsi tényleg csodákra képes: össz-vissz öt rajongó ismerte fel, de azokat lekötötte Loui, velem nem nagyon foglalkoztak.
-Tényleg Lou, hányra menjek délután?
-A buli 5-kor kezdődik, jó lesz, ha félre érted megyek?
-Persze-egyeztem bele.
-Akkor fél 5 mondta Loui, miközben leparkolt a házam előtt.
-Ok. És lesz még ott rajtunk kívül valaki?
-Nem tudom, mert Niall és Liam szervezi, de úgy tudom lesznek mások is-válaszolta.
-És nem baj, ha mások is fognak tudni rólunk?
-Nekem nem. És gondolom olyan barátokat hívnak, akik nem kürtölik szét, ha megkérjük őket.
-Oké-válaszoltam megnyugodva. Nem lett volna semmi bajom vele, csak még nem voltam rá felkészülve.-Na megyek. Bejössz picit, vagy mész valahova?
-Most inkább megyek, megnézem nem kell-e segíteni a többieknek. Nem baj?
-Nem, menj nyugodtan-mondtam.-Szia!-kezdtem kinyitni az ajtót.
-A rucid nem viszed?-kérdezte.
-Jaj, dehogynem!-és kiszálltunk mindketten a kocsiból, hogy kivegyük a csomagtartóból.
-Nikyét becsomagolod?-kérdeztem közben.
-Megpróbálom, de nem ígérek semmit!-nevetett, miközben kezembe nyomta a ruhámat.
-Na most már tényleg megyek-és búcsúzás képpen megöleltem.
-Várj egy picit!
-Igen?-fordultam vissza felé.
-Csak valamit ki akarok próbálni, hogy  ne a bulin kelljen-húzott vissza magához, és mélyen a szemembe nézett. Nem telt bele sok idő, és elcsattant az első csókunk. Nekem pedig eszeveszettül koncentrálnom kellett, hogy eszméletemnél maradjak. Mindketten elmosolyodtunk, majd elköszöntünk egymástól és bementem a házba.