2013. május 16., csütörtök

11. Rész Azt mondják, nem vagyok normális

Louis szemszöge

Na most akkor mi van...? Eljöttem, megtudtam amit akartam, azt hallottam amit szerettem volna, de nem azt, amire számítottam. És vajon tudhat róla még valaki? Ha Zayn és én is észrevettem...?! Mi lenne, ha ugyanezzel a szöveggel megkérdeznék valakit? Mondjuk Nikyt? Hát hajrá! Ne felejtsd, a nehezén már túl vagy, Niky pedig a barátod csaja, akivel egy házba laksz, és jóban vagy.-Gondoltam végig a helyzetem, és így is cselekedtem.
-Zayn?! Lou, te jól vagy?!-nézett rám Niky, miután félrehívtam a szobámba, és feltettem neki a kérdést.-Te komolyan ennyire lökött vagy?-nézett rám csodálkozva, ám vigyorogva.
-Eléggé úgy látszik-feleltem. Szóval ő is tud valamit...
-Komoly nem vetted észre, hogy miattad vörösödött el?!-kérdezte.-És hogy mielőtt Zaynnek bólintott volna, a haverod feléd bökött a fejével?!
-De...-erre meglepett, értetlen fejet vágott.
-Lou!! Mi bajod van?!-szegényt sikerült belezavarnom a dolgokba.
-Igen, láttam én is, csak nem voltam benne biztos. Sőt nála is voltam már, és ő is ezt vallotta.
-Most már tényleg nem értelek. Láttál mindent, nem voltál bizti benne, ezért megkérdezted őt, és még mindig bizonytalan vagy, és hogy meg tudd mit láttam, kitaláltál egy hülye sztorit Zaynnel.-Próbálta rendberakni a fejében a hallottakat.
-Igen, kb. így áll a helyzet.
-Huh! Na azt tudjuk, hogy ő mit gondol, akarom mondani érez, de mi van veled?
-Hát...-kezdtem, de úgy látszik kimondatlanul is rájött:
-Hát te is beleestél.-mondta ki, amit én nem mertem.
-Ühümm-csak ennyit tudtam kipréselni magamból.
-Akkor újabb dolog, amit nem értek: miért vagy itt?
-Hogy-hogy miért vagyok itt?-már én is kezdtem belezavarodni.
-Miért nem vele vagy?
-Hát ez jó kérdés... Nem tudom lenne-e bátorságom visszamenni... És mi van, ha kidob, amiért az előbb szó nélkül leléptem?
-Mi vaaan?! Te tényleg nem vagy normális! Komoly szó nélkül mentél el?!- ajaj, úgy látszik ezt nem volt jó ötlet elmondani. Illetve nem volt jó ötlet megcsinálni.
-Egy ölelés ér valamit?-kérdeztem reménykedve.
-Egy icipicivel jobban hangzik-felelte.-De most el kell döntened, hogy komolyan gondolod-e, mert akkor valamit még időben tenni kéne. És ebben csak magadra hagyatkozhatsz!-válaszolta.
Erre bólintottam, megköszöntem mindent, majd Niky kiment a szobámból. Majd fél-háromnegyed óra múlva én is kirohantam a házból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése